Felfedjük azokat a fegyvereket, amelyek véget vethetnek a világnak, és az azokat birtokló országokat
Az 1. szám több mint fél évszázadra mérgező pusztasággá változtathatja egész bolygónkat
| Által Richard Ahern - A 2023-as nukleáris háború fenyegetése ijesztő, de közülünk kevesen értik a nukleáris fegyverek különböző típusait és pusztító erejében mutatkozó hatalmas különbségeket.
Sajnos, mivel az eszkaláció a Ukrajna-Oroszország világháború, a harmadik világháború veszélye nagyon is valós. Putyin számos utalást tett a nukleáris eszkalációra, Ukrajna további segítséget kér a NATO-országoktól, és bizonyítékok vannak arra, hogy a nyugati országok készül a legrosszabbra.
Míg egyes fegyverek elpusztíthatnak egy várost, mások elpárologtathatják a szárazföldet, egy pedig különösen az egész bolygót 50 évre lakhatóvá teheti.
A legnagyobb nukleáris bomba nem feltétlenül a leghalálosabb – az atomfegyver kihullása kritikus tényező, maga a robbanás talán nem különösebben erős, de az utána maradt sugárzás évtizedekre hatással lehet a lakosságra, és globális hatásai lehetnek.
A fegyverek értékelése során figyelembe vesszük a szállítórendszereket is – egy ország elpusztítására képes fegyvernek nem sok haszna van, ha nem lehet hatékonyan bevetni és áthatolni a nukleáris védelmen.
Csak azokról a fegyverekről fogunk beszélni, amelyekről tudjuk, hogy a tudósok 2023-ban képesek létrehozni a mai technológiával – nem beszélünk az elméleti fegyverekről, amelyek száz év múlva is lehetségesek lehetnek.
Ennek a cikknek az a célja, hogy fellebbentse a fátylat a mai világban lehetséges nukleáris fegyverekről, és világos képet és összehasonlítást adjon arról, hogy milyen típusú károkat okozhatnak. A média gyakran szórja az olyan kifejezéseket, mint a „nukleáris fenyegetés” – egy tág fogalom, amely nem képes megmagyarázni a lehetséges eszközök sokaságát.
Tehát ebben a listában bemutatjuk a világ 5 legerősebb fegyverét 2023-ban a robbanásteljesítmény, a radiológiai csapadék, a szállítási mód és a védelmi rendszerekbe való behatolás képessége alapján.
Hogyan működnek az atombombák — háttérolvasás
5 Neutronbomba – fokozott sugárzású robbanófej
A neutronbomba egy bizonyos típusú nukleáris fegyver, amelyet arra terveztek, hogy többet ártson embereknek, mint épületeknek vagy berendezéseknek. A fokozott sugárzású robbanófejként is ismert neutronbomba egyedülállóan veszélyes, mivel képes precízen elpusztítani az életet, de érintetlenül hagyja a környező struktúrákat, gyakran azt a hamis illúziót keltve, hogy elfogadhatóbb a használata, mert kevésbé pusztítónak „látszik”.
A neutronbombának egyértelmű előnyei vannak a háborúban, mint taktikai nukleáris fegyver, mivel egy hadsereg kiirtására használja anélkül, hogy megsemmisítené a környező katonai felszerelést.
A detonáció intenzív sugárzást bocsát ki, amely a páncélon keresztül vagy mélyen a talajba juthat. A neutronbomba feltalálója, Sam Cohen elmélete szerint ha elveszik egy hidrogénbomba uránházát, a felszabaduló neutronok nagy távolságból megölhetik az ellenségeket, még akkor is, ha az épületekben rejtőznek.
Az atomfegyverek egy kezdeti reakcióra támaszkodnak, amely nagy energiát hoz létre neutronok a további szakaszok elindításához. Ezek a neutronok általában egy uránburkolatban vannak, és befelé verődnek vissza, hogy elősegítsék a robbanás láncreakcióját.
Ezzel szemben a neutronbombánál az uránburkolatot eltávolítják, a neutronokat kifelé terjesztve, csökkentve a bomba robbanási hozamát, de jelentősen megnövelve a halálos sugárzás mennyiségét.
Egyes szakértők úgy vélték, hogy alkalmas lehet a szovjet rakétákhoz hasonló fenyegetésekkel szembeni tárgyalásokra, csökkentve annak kockázatát, hogy támadás során véletlenül felrobbantják a rakétákat.
A neutronbombák előnyei abban rejlenek, hogy taktikai nukleáris fegyverként használják őket, mivel lehetővé teszik a katonai erők pontosabb célzását anélkül, hogy a robbanás jelentős polgári károkat okozna. Ez azonban pszichológiai aggályokat is felvet, mivel vélt elfogadhatóságuk azt jelentheti, hogy kevésbé körültekintően használják őket.
Íme, mi olyan veszélyes:
A neutronbomba lehet az a nukleáris fegyver, amely sokkal nagyobb fegyverek használatának katalizátora, lehetővé téve a kormányok számára, hogy „lábujjukat belemártsák” az atomháborúba – de mielőtt észrevennék, egész országokat pusztítanak el.
4 Hiperszonikus nukleáris robbanófej
A következő fegyvert nem a robbanási sugara vagy a radiológiai csapadék méri – hanem a szállítási mód.
Mert mit ér a fegyver, ha nem éri el célját?
A hiperszonikus fegyverek különösen csontdermesztőek, mivel képesek nukleáris robbanófejeket a hangsebesség ötszörösét meghaladó sebességgel szállítani, és parancsra gyorsan manőverezni.
A hagyományos interkontinentális ballisztikus rakéta (ICBM) íves pályát követve indul ki az űrbe, és a gravitáció irányításával ereszkedik le célpontjára. Az ICBM-ek előre be vannak programozva meghatározott célpontok eltalálására – ha keringési pályára állnak, nem változtathatják meg útjukat.
Ennek a kiszámítható szabadesési pályának köszönhetően a védelmi rendszerek könnyen észlelhetik és elfoghatják az ICBM-eket.
Ezzel szemben a hiperszonikus rakéták sugárhajtóművekkel vannak felszerelve, és teljes repülésük során távvezérlésűek. Ezen túlmenően alacsonyabb magasságban utaznak, így a korai felismerés rendkívül nehéz. Egyesek olyan gyorsan tudnak utazni, hogy az előttük lévő légnyomás plazmafelhőt képez, amely elnyeli a rádióhullámokat, és úgy működik, mint egy „álcázó eszköz”, amely láthatatlanná teszi őket a radar számára. Ennek eredményeként sok ország versenyez a fejlődésért új védelmi rendszerek amely képes észlelni a bejövő hiperszonikus rakétákat.
Milyen gyorsan tudnak menni a hiperszonikus rakéták?
Perspektivikusan a hangsebesség, az 1 Mach néven ismert, körülbelül 760 mph. A modern utasszállító repülőgépek általában ennél a sebességnél lassabban (szubszonikusan) haladnak, általában 0.8 Mach-ig. Sokan emlékeznek a Concorde szuperszonikus gépre, amely a hangsebesség vagy a 2-es Mach kétszeresével tudott repülni.
Az 5 Mach-nál nagyobb sebességeket figyelembe veszik hiperszonikus, legalább 3,836 mph, de sok hiperszonikus rakéta ennek dupláját képes repülni 10 Mach körül!
Perspektívában:
Egy gyors utasszállító repülő innen Oroszország az Egyesült Államokba nagyjából 9 órát vesz igénybe – egy 10 Mach körüli sebességgel utazó hiperszonikus rakéta mindössze 45 perc alatt megérkezne az Egyesült Államokba!
Készen állsz a rossz hírre?
Oroszország dicsekedhetett hiperszonikus fegyvereinek arzenáljával, amelyek különféle nukleáris robbanófejek szállítására alkalmasak. Már a puszta gondolat is ijesztő, hogy a listán szereplő bármely fegyvert hiperszonikus rakétára szerelik.
3 Bomba cár – hidrogénbomba
A nyers robbanóerő érdekében a valaha létrehozott és tesztelt legerősebb nukleáris fegyver a Szovjetunió által kifejlesztett hidrogénbomba, a Csar Bomba volt.
Bomba cár, a világ legnagyobb, csaknem 60,000 XNUMX fontot nyomó atomfegyvere volt kipróbált a Mityushikha Bay nevű távoli területen a Severny-szigeten az északi sarkkörön. 30. október 1961-án a Tupolev Tu-95 nevű repülőgép vitte az eszközt, és 34,000 XNUMX láb magasságból ledobta.
Egy ejtőernyőt csatoltak a bomba lelassításához, hogy a gép el tudjon menekülni, de a személyzetnek így is csak 50% esélye volt a túlélésre.
A Tsar Bomba egy hidrogénbomba vagy egy második generációs nukleáris fegyver volt, sokkal nagyobb pusztító erővel, a magfúziós folyamatot alkalmazva.
A szokásos hasadási reakció egy erősebb másodlagos fúziós reakciót indít el, amely hatalmas mennyiségű energiát szabadít fel. A fúziós bombák deutériumként és tríciumként ismert hidrogénizotópokat használnak üzemanyagként, innen ered a hidrogénbomba elnevezés is. A modern fegyverek azonban lítium-deuteridot alkalmaznak a kialakításukban, de az elv ugyanaz.
Nukleáris fúzió akkor fordul elő, amikor a kisebb atommagok egyesülve nagyobb atommagot hoznak létre, jelentős energia szabadul fel. Ezzel szemben a maghasadás, amelyet kizárólag az első generációs nukleáris fegyverekben alkalmaznak, egy nagy atommag kisebb darabokra való felosztását jelenti. A hasadás ugyancsak energiát szabadít fel, de nem termel annyit, mint a fúzió.
A fúzió a végső energiaforrás:
A nukleáris fúzió hajtja az óriás tűzgömböt, amely fenntartja az összes életet a Földön – a mi Napunkat. Ha a fúziós folyamatot a jelenlegi hasadási erőművek helyett folyamatosan erőművekben termelnénk ki, az megoldaná a világ összes energiaproblémáját!
Hogy perspektívába helyezzük…
A cárbomba robbanása több mint 1,570-szer erősebb volt, mint a japán Hirosimára és Nagaszakira ledobott hasadási bombák. A bomba hatalmas gombafelhőt okozott, betörve a házak ablakait Norvégiában és Finnországban csaknem 600 mérföldre. A robbanás lökéshulláma háromszor körbejárta a Földet, Új-Zélandon minden alkalommal légnyomásnövekedést regisztráltak!
A Tsar Bomba tűzgömb több mint 600 mérföldről volt látható, és körülbelül 5 mérföld átmérőjű volt – elég nagy ahhoz, hogy elnyelje az egész Las Vegas Stripet és még sok mást!
A cárbomba a tiszta erő és a nyers pusztítás fegyvere volt, a világ valaha tesztelt legnagyobb bombája. A radiológiai csapadékot csekély mértékűre tervezték, a tesztelők mindössze két órával később térhettek vissza a helyszínre egészségük veszélyeztetése nélkül.
A Tsar Bomba bebizonyította, hogy a fúziós technológiával nincs határ a lehetséges pusztító erejének – elméletileg minél nagyobb bomba, annál nagyobb a robbanás.
A Szovjetunió tartja ezt a rekordot a világ legerősebb fegyverének megalkotásában és tesztelésében. A megmaradt bombahüvelyek jelenleg a sarovi Orosz Atomfegyver Múzeumban találhatók.
Fontos megjegyezni, hogy amikor a Szovjetunió összeomlott, Oroszország örökölte a teljes nukleáris arzenálját!
2 Tantálbomba – sózott nukleáris fegyver
A nukleáris fegyverekben felhasználható, kevésbé ismert izotóp a tantál, egy fényes szürke fém, amelyet nagy sűrűségéről és olvadáspontjáról ismernek el. A tantál alapú fegyver a fém mesterséges radioaktív izotópját alkalmazza – a mindössze 35 ismert mesterséges radioaktív izotóp egyikét.
A „sózott bombaként” emlegetett tantál sózóanyagként való lehetséges felhasználását vizsgálták, amelyet termonukleáris robbanófej köré tekernének.
Mi az a sózott bomba?
A „sózott bombák” minden idők leghalálosabb fegyverei közé tartoznak, erősen erkölcstelennek tartják, és gyakran világvége eszközeinek is nevezik. A sózott kifejezés a „sózni a földet” kifejezésből származik, ami azt jelenti, hogy a talajt életveszélyessé kell tenni. Az ókorban a só szórása a meghódított városok területére átok volt, hogy megakadályozzák a terület újbóli benépesülését azáltal, hogy megakadályozták az ellenséget a földművelésben.
A sózott bombák nehézfémeket, például tantálot használnak, és a robbanás sugarával szemben a maximális radiológiai csapadékra tervezték, ami lehetővé teszi, hogy légköri pusztítást okozzon az egész bolygón.
Az eszköz detonációja beindít egy fúziós reakciót, amely nagy energiájú neutronokat szabadít fel, amelyek a tantál-181-et (a „sót”) erősen radioaktív tantál-182-vé mutálják.
A tantál-182 felezési ideje körülbelül 115 nap, ami azt jelenti, hogy a környezet a robbanás után sok hónapig erősen radioaktív marad. A listán szereplő többi sózott bombához hasonlóan a fegyverek kiesése nagy energiájú gamma-sugarakat bocsát ki, amelyek képesek áthatolni a legvastagabb falakon is, és DNS-károsodást okoznak minden életben.
A tantálhoz hasonló fegyver egy cink-sós bomba hasonló tulajdonságokkal, bár a tantál enyhén termel magasabb energia gammasugárzás, és jobban kutatják a fegyvertervezés terén.
Kinek van tantálbombája?
Soha senki nem állította, hogy tantálsós atombombát birtokolt.
2018-ban azonban egyre nagyobb aggodalmak voltak amiatt Kína újjáélesztette a katasztrofális tantál fegyver koncepcióját, amely eredetileg a hidegháború idején született. A gyanút egy kínai kutatóintézet államilag támogatott kísérletei váltották ki. A pekingi Kínai Tudományos Akadémia tudósai arról számoltak be, hogy sikeresen lőtték ki a radioaktív tantál izotóp túlhevített sugarait, ami arra utal, hogy a nemzet különös érdeklődést mutat a tantál katonai felhasználása iránt.
Kína tantálfegyverekkel végzett kutatásának további részletei továbbra sem ismertek – ezek az információk szigorúan őrzött államtitoknak minősülnének.
1 Kobaltbomba – a világvége eszköze
A kobaltbomba a világvége eszköze – egy olyan pusztító fegyver, hogy véget vethet az összes emberi életnek a Földön, a listán a legrosszabb atombomba.
A kobaltbomba a „sózott bomba” egy másik típusa, egy termonukleáris fegyver, amelyet fokozott sugárzás előállítására terveztek. Spitz Leó fizikus úgy jellemezte a bombát, mint egy olyan eszközt, amelyet soha nem szabad megépíteni, hanem annak bemutatására, hogy az atomfegyverek hogyan érhetnek el olyan pontot, amely elpusztíthatja az egész bolygót.
A bomba egy hidrogénbombából áll, amelyet fémkobalt vesz körül, különösen a kobalt-59 standard izotópja. Az eszköz felrobbantásakor a kobalt-59-et a fúziós reakcióból származó neutronok bombázzák, és erősen radioaktív kobalt-60-sá alakítják. A radioaktív kobalt-60 a földre esik, így a széláramok szétterítik a bolygón.
Milyen erős a kobaltbomba?
A kobaltbomba által kibocsátott sugárzás sok évtizeden át a légkörben marad, tovább, mint a hasonló, tantál- vagy cinket használó sózott bombák, ami miatt a bombamenedékek nem használhatók.
Becslések szerint az atmoszféra körülbelül 30-70 évig maradna radioaktív, ami elegendő időt hagy arra, hogy a széláramlatok elterjesszék az izotópot az egész világon. Annak ellenére, hogy a sugárzás hosszú élettartamú, a kobalt-60 felezési ideje elég rövid ahhoz, hogy intenzív halálos sugárzás. Valójában a kobalt nagyobb energiájú gamma-sugarakat bocsát ki, mint a tantál és a cink – így a kobaltbomba a világ leghalálosabb fegyvere.
Egyre ijesztőbb:
A sózott bomba, például a kobalt által kibocsátott sugárzás különösen halálos. A Cobalt-60 nagy energiájú gamma-sugárzást bocsát ki, amely könnyen áthatol a bőrön és szinte minden akadályon.
A gamma sugarak annyira áthatolnak, hogy több hüvelyk ólomra vagy sok láb betonra van szükség ahhoz, hogy blokkolják őket.
A kobaltbombák (és más sózott bombák) által termelt gamma-sugarak könnyedén átjutnak az emberi testen, szövet- és DNS-károsodást okozva, végül pedig rákot okozva. A rövid távú hatásai gamma-sugárzás bőrégés, sugárbetegség és általában fájdalmas halál.
Létezik kobaltbomba?
Egyetlen ország sem rendelkezik kobalt atombombával, mert egy ilyen fegyvert nagyon etikátlannak tartják.
1957-ben a britek egy bombát teszteltek kobaltpelletet használva nyomjelzőként a hozam mérésére, de a tesztet kudarcnak minősítették, és soha nem ismételték meg.
Íme a rossz hír…
2015-ben egy kiszivárgott titkosszolgálati dokumentum azt sugallta, hogy Oroszország nukleáris torpedót tervez, hogy "széles radioaktív szennyezettségű területeket hozzon létre, amelyek hosszú ideig használhatatlanná teszik katonai, gazdasági vagy egyéb tevékenységre".
Egy orosz lap azt feltételezte, hogy a fegyver valóban a kobaltbomba. Bár a dokumentumban használt nyelvezet azt sugallja, hogy a fegyver tervezetten kobaltot használ, nem tudni, hogy az oroszok szándékoztak-e kobaltbombát létrehozni vagy létrehoztak-e. Természetesen a kobaltbomba megépítése vagy birtoklása nagyon minősített lenne, mivel a nemzetközi válasz felháborodást és pánikot jelentene.
A jó hír talán az, hogy egy ilyen fegyver oroszok általi létrehozása némileg logikátlan lenne, tekintve, hogy a radiológiai csapadék végül elérné az orosz anyaországot.
Csak egy őrült ember vagy kormány fontolgatná egy ilyen fegyver használatát, hacsak nem tervezik egy másik bolygó gyarmatosítását, vagy egy mély földalatti bunkerben élnek természetes életük hátralévő részében.
Tehát biztosan senki sem lenne elég hülye ahhoz, hogy kobaltbombát építsen – igaz?
Szükségünk van a segítségedre! Cenzúrázatlan hírekkel szolgálunk INGYENES, de ezt csak a hűséges olvasók támogatásának köszönhetően tudjuk megtenni TE! Ha hisz a szólásszabadságban és élvezi a valódi híreket, kérjük, fontolja meg küldetésünk támogatását mecénássá válás vagy a egyszeri adomány itt. 20% -a MINDEN az alapokat veteránoknak ajánlják fel!
Ez a cikk csak nekünk köszönhető szponzorok és mecénások!
Csatlakozz a vitához!